Akarat-erő

Milyen is egy gyerek, ha nem úgy viselkedik, ahogy a felnőttek elvárják. Az első szó a neveletlen szokott lenni, ami után többnyire az akaratos következik.

Saját - meglehetősen felvilágosult és liberális - közegeimben is jó párszor hallottam, hogy nem “akarom”, hanem talán “szeretném”. Vagyis hogy ne használják az akarok kifejezést.

Az ok, ha vannak vágyaik, de az erejüket ne rakják mellé.

Nem csoda, hogy sokan (főleg talán a nők közül) eljutnak oda felnőtt korukra, hogy kedvesnek lenni, másoknak segíteni, támogatni jó dolog. Helyet csinálni magamnak a világban, saját igényeket megfogalmazni, magunkért tenni nem ok, nem szép, nem jó. És azután ott állnak a végén frusztráltan, csalódottan, zavarodottan, és nem értik mi történt. Hát pontosan az, hogy nem tanultak meg figyelni a saját szükségleteikre, és nem tanulták meg használni az erejüket. Vagy elnyomják, vagy kitör, és akkor elveszítik a kontrollt.

Pedig erőre szükség van. Persze önmagában nem elég, de ha jól használjuk nem csak magunknak teszünk jót.

A világot is a valódi, belülről fakadó, szeretettel használt erő viszi előrébb.

Ha szeretnél Te is megismerkedni a saját belső erőddel, és megtanulnád azt használni, szeretettel várlak.