Peringer Szilvi
Pszichológus, Gestalt terapeuta
Az általam használt módszerekrÅ‘l bÅ‘vebben
A Gestalt terápia a ’40-es és ’50-es években alakult ki, elsÅ‘sorban Fritz és felesége, Laura Perls munkássága nyomán, és azóta is folyamatosan alakul, finomodik.
A név a német Gestalt szóból ered, aminek jelentése: alak, egész.
A Gestalt terápia elsÅ‘dleges célja, hogy növelje a tudatosságot. A problémákat jelenségekként kezeli – értékítélet nélkül –, és arra hív, hogy vegyük észre, ami bennünk és körülöttünk zajlik. Lassuljunk le, és próbáljuk meg kíváncsian megfigyelni:
"Mi történik most? " "Mit veszek észre?"
Ennek során kiemelt szerepe van a testnek, a testben megélt érzéseknek, érzeteknek. Nemcsak beszélünk arról, mit élsz át, hanem megpróbálunk közel menni az élményhez, hogy a terápiás térben dolgozhassunk vele.
Eközben én is figyelek: rád, magamra, a kettÅ‘nk közötti térre. Ha úgy érzem, hogy segíthet, visszajelzek arról, mit látok, hallok, tapasztalok, aktívan kísérlek az úton.
A munka során gyakran használunk különbözÅ‘ eszközöket, amiket mindig ott és akkor, az adott helyzethez igazítva hívunk be. Szinte bármit ki lehet próbálni, ami újfajta megtapasztalást hozhat.
Lehet ez például egy élmény dramatikus megjelenítése, művészetterápiás eszközök használata, vagy akár a térben való elmozdulás.
Ezek új nézÅ‘pontokat hozhatnak, és segíthetnek másként rálátni arra, mi történik benned.
A Somatic Experiencing (SE) egy testközpontú módszer, amelyet Dr. Peter Levine fejlesztett ki a 20. század végén. Az SE elsÅ‘sorban a trauma feldolgozására szolgál, de hatékonyan alkalmazható stresszoldásra, valamint bármilyen testi-lelki elakadás feloldására is.
​
A megközelítés az idegrendszer természetes öngyógyító képességére épít, és azon a megfigyelésen alapul, hogy a vadon élÅ‘ állatok – bár életük során rendszeresen kerülnek életveszélyes helyzetekbe – nem mutatnak tartós traumás tüneteket. Az emberek idegrendszere is képes lenne a stressz levezetésére, ám társadalmi normák, kulturális beidegzÅ‘dések és racionális gondolkodás gyakran gátolják ezt a természetes szabályozási folyamatot.
​
A trauma hatására az idegrendszer elhangolódhat, vagyis nem képes megfelelÅ‘en alkalmazkodni a valós környezeti ingerekhez. Ez a módszer segít abban, hogy az idegrendszer fokozatosan visszanyerje természetes rugalmasságát – vagyis képessé váljon arra, hogy a helyzetnek megfelelÅ‘en aktiválódjon, majd amikor már nincs szükség erre, újra ellazuljon. Így egy olyan állapotba kerülhetünk, ahol biztonságban érezzük magunkat, jelen tudunk lenni, és könnyebben kapcsolódunk másokhoz.
​
A segítÅ‘ ebben a folyamatban a testérzetek finom követésével és néhány beavatkozással segít feloldani a megrekedt stresszreakciókat. A kliens erÅ‘forrásaira támaszkodva, lassan és fokozatosan, a biztonságot mindig szem elÅ‘tt tartva támogatja a nehéz érzések megélését és a félbemaradt testi folyamatok befejezését. Ezáltal a szervezet visszanyeri természetes, rugalmas működését.
​
A módszerrÅ‘l számos írás és videó található az interneten. Magyar nyelvű információkért keresd a www.sehungary.com oldalt.
A személyközpontú irányzat kialakulása Carl Rogers nevéhez fűzÅ‘dik. A 20. század elsÅ‘ felében azzal, hogy a probléma helyett az embert helyezte a terápia középpontjába, teljesen újfajta látásmódot hozott a terápiás felfogásba.
A tanácsadás célja e szerint nem a “betegség” gyógyítása, hanem a kliens támogatása.
​
A korábbi felfogástól eltérÅ‘en a személyközpontú irányzat úgy gondolja, hogy minden emberben van egy hajtóerÅ‘, ami arra irányul, hogy megismerje, és fejlessze önmagát. Mindenkire úgy tekint mint saját életének szakértÅ‘jére.
Így a személyközpontú tanácsadónak nincsenek elÅ‘zetes elvárásai, tervei a tanácsadás menetét illetÅ‘en, sokkal inkább igyekszik kísérni a klienst abban, amiben éppen van. Feladata, hogy valódi, hiteles elfogadással és empátiával biztonságos légkört teremtsen, melyben a másik aktivizálni tudja belsÅ‘ tartalékait.
​
Ahogy a kliens megérzi, hogy elfogadják, kezdi elhinni önmagáról, hogy “elég jó”, úgy mer egyre inkább önmagába nézni, megvizsgálni tapasztalatait, és megmutatni, hogy ki is Å‘ valójában.
A segítÅ‘ támogató jelenléte, figyelme és Å‘szinte érdeklÅ‘dése nyomán egyre közelebb kerül saját szükségleteihez és erÅ‘forrásaihoz, ez által egyre jobban képes irányítani az életét.
Az IFS egy olyan megközelítés, amely szerint mindannyiunkban többféle belsÅ‘ rész működik, egyfajta „belsÅ‘ családként”.
A modell középpontjában a Self, azaz a valódi önmagunk áll. Ez egy olyan minÅ‘ség, amelyet nyitottság, kíváncsiság, empátia, bátorság, határozottság és szeretet jellemez.
Az ember ideális működéséhez arra van szükség, hogy a részek megbízzanak a Selfben, aki veleszületett vezetÅ‘ként bölcsen tudja irányítani a rendszert.
A különbözÅ‘ részeink közül:
-
A száműzöttek hordozzák a régi fájdalmakat, traumákat, szégyent, félelmeket.
-
A védÅ‘k azon dolgoznak, hogy ezeket a fájdalmakat távol tartsák – például úgy, hogy túlteljesítenek, kritizálnak vagy épp elterelnek minket, hogy ne kelljen újraélnünk a szenvedést, illetve, hogy ezeket a sebzett kis részeket megóvják.
Az IFS-terápiában nem harcolunk ezekkel a részekkel, nem várjuk el tÅ‘lük, hogy mást csináljanak, mint amit tudnak, inkább meghallgatjuk Å‘ket. Megpróbáljuk megérteni, mitÅ‘l félnek, mitÅ‘l akarnak megóvni, és miért csinálják azt, amit.
Ahogy a kapcsolat a Self és a részek között újra felépül, a rendszer valóban gyógyulni kezd. Nem erÅ‘vel, nem külsÅ‘ kontrollal, hanem azáltal, hogy a részeink végre biztonságban érzik magukat, és ebben a bizalommal teli légkörben el tudják engedni az állandó készenlétet, és átadni a vezetést a Selfnek.
​
A terápiás térben ez egyfajta belsÅ‘ párbeszédet formájában zajlik, amit nem szükséges feltétlenül kihangosítaní, kliensként annyit oszatsz meg, amennyit szeretnél.
A terapeuta feladata, hogy valódi önmagaként (Selfben) legyen jelen a térben, és kérdéseivel, visszajelzéseivel, valamint a belÅ‘le sugárzó elfogadó, támogató, kiváncsi és határozott energiával segítse és támogassa ezt a folyamatot.
Mindezek különbözÅ‘ perspektívák, lehetÅ‘ségek, amik közül választhatunk, hogyan közelítünk meg egy adott helyzetet.
A lényeg azonban sosem az eszköz, hanem az, hogy akkor és ott mire van szükséged. Mert nem a módszer, hanem a Te jólléted ami igazán fontos.
