Peringer Szilvi
Pszichológus, Gestalt terapeuta, Személyközpontú tanácsadó
A módszerekről bővebben
A személyközpontú irányzat kialakulása Carl Rogers nevéhez fűződik. A 20. század első felében azzal, hogy a probléma helyett az embert helyezte a terápia középpontjába, teljesen újfajta látásmódot hozott a terápiás felfogásba.
A tanácsadás célja e szerint nem a “betegség” gyógyítása, hanem a kliens támogatása.
A korábbi felfogástól eltérően a személyközpontú irányzat úgy gondolja, hogy minden emberben van egy hajtóerő, ami arra irányul, hogy megismerje, és fejlessze önmagát. Mindenkire úgy tekint mint saját életének szakértőjére.
Így a személyközpontú tanácsadónak nincsenek előzetes elvárásai, tervei a tanácsadás menetét illetően, sokkal inkább igyekszik kísérni a klienst abban, amiben éppen van. Feladata, hogy valódi, hiteles elfogadással és empátiával biztonságos légkört teremtsen, melyben a másik aktivizálni tudja belső tartalékait.
Ahogy a kliens megérzi, hogy elfogadják, kezdi elhinni önmagáról, hogy “elég jó”, úgy mer egyre inkább önmagába nézni, megvizsgálni tapasztalatait, és megmutatni, hogy ki is ő valójában.
A segítő támogató jelenléte, figyelme és őszinte érdeklődése nyomán egyre közelebb kerül saját szükségleteihez és erőforrásaihoz, ez által egyre jobban képes irányítani az életét.
A Gestalt terápia a ‘40-es és ‘50-es években alakult ki, elsősorban Fritz és felesége Laura Perls munkássága nyomán, és mind a mai napig aktívan finomul, formálódik.
Nevét a német Gestalt szóról kapta, melynek jelentése alak, egész.
A Gestalt terápia elsődleges célja, hogy növelje a tudatosságot. A problémákat jelenségekként (tehát értékítélet nélkül) kezeli, és bátorítja a klienst a körülötte és benne zajló folyamatok ítéletmentes megfigyelésére.
A klienseket arra ösztönzi, hogy ne egyszerűen beszéljenek érzelmeikről vagy tapasztalataikról, hanem vigyék be azt a terápiás folyamatba, hogy valós időben feldolgozhassák azokat a terapeutával, aki teljes lényével, jelenlétével, figyelmével, aktív résztvevőként van jelen ebben a folyamatban. Megfigyeléseivel, visszajelzéseivel segíti a klienst abban, hogy tudatosítsa, mi történik vele.
A munka során lehetőség van arra, hogy különböző eszközökkel segítsük a megismerést: ilyen például a testérzetek tudatosítása, a szimbólumokkal való munka, a jelenségek dramatikus megjelenítése, vagy a különböző művészetterápiás eszközök.
A módszert Dr. Peter Levine fejlesztette ki a 20. század vége felé. Az SE egy testorientált megközelítés, amelyet elsősorban a trauma feldolgozására dolgoztak ki, de bármilyen elakadás, stressztünet megszűntetéséhez jól használható. Az idegrendszer működésén és azon megfigyeléseken alapszik, hogy a vadállatok nem mutatnak erős stressz tüneteket, akár egy életveszélyes helyzet után is képesek visszatréni a normál, hétköznapi működésükhöz. Elvileg az emberek is képesek azokra a testi, idegrendszeri folyamatokra, amik levezetik a stresszt, ám kulturális és racionális szempontok gyakran felülírják ezt a működést.
A segítő elsődleges feladata ez esetben az, hogy a kliens erőforrásait feltérképezve és felhasználva, lassan, apránként, a a biztonságot mindig szem előtt tartva, lehetővé tegye a nehéz érzések megélését, a félbemaradt folyamatok befejezését. Így a korábban "beragadt" idegrendszeri folyamatok le tudnak futni, az idegrendszer visszanyeri normális, rugalmas működését.
A módszerről számos írás és videó található a neten, magyar nyelvű információkért keresd a www.sehungary.com oldalt.
