A módszerekről bővebben
A személyközpontú irányzat kialakulása Carl Rogers nevéhez fűződik. A 20. század első felében azzal, hogy a probléma helyett az embert helyezte a terápia középpontjába, teljesen újfajta látásmódot hozott a terápiás felfogásba.
A tanácsadás célja e szerint nem a “betegség” gyógyítása, hanem a kliens támogatása.
A korábbi felfogástól eltérően a személyközpontú irányzat úgy gondolja, hogy minden emberben van egy hajtóerő, ami arra irányul, hogy megismerje, és fejlessze önmagát. Mindenkire úgy tekint mint saját életének szakértőjére.
Így a személyközpontú tanácsadónak nincsenek előzetes elvárásai, tervei a tanácsadás menetét illetően, sokkal inkább igyekszik kísérni a klienst abban, amiben éppen van. Feladata, hogy valódi, hiteles elfogadással és empátiával biztonságos légkört teremtsen, melyben a másik aktivizálni tudja belső tartalékait.
Ahogy a kliens megérzi, hogy elfogadják, kezdi elhinni önmagáról, hogy “elég jó”, úgy mer egyre inkább önmagába nézni, megvizsgálni tapasztalatait, és megmutatni, hogy ki is ő valójában.
A segítő támogató jelenléte, figyelme és őszinte érdeklődése nyomán egyre közelebb kerül saját szükségleteihez és erőforrásaihoz, ez által egyre jobban képes irányítani az életét.
“Tehát ahelyett, hogy meg akarjuk változtatni az ember viselkedését, meg kell érteni az embert.”
A fenti mondatot egy Máthé Gáborral készült interjúban olvastam. Ő ezt a függők gyógyításával kapcsolatban írta, mégis úgy érzem, ez a mondat megragadja a Gestalt terápia lényegét.
Gestalt terápiában a terapeuta fő célja, hogy segítsen a kliensnek abban, hogy észrevegye, mi történik benne és vele. Segít, hogy megtapasztalhassa, hogyan hat rá egy-egy helyzet, vagy akár a saját története, gondolatai. A Gestalt terápia felfogása szerint, ha rálátunk, hogy mi történik velünk, bennünk, máris változik a kép: másképp reagálunk, másképp leszünk jelen egy-egy helyzetben. Ahogy egyre inkább tudatában vagyunk a saját válaszainknak, egyre nagyobb szabadságunk lesz abban, hogy úgy reagáljunk, ahogy mi szeretnénk.
A terapeuta teljes lényével, jelenlétével, figyelmével aktív résztvevőként van jelen ebben a folyamatban. Kérdéseivel, visszajelzéseivel, javaslataival igyekszik segíteni a klienst abban, hogy tudatosítsa, mi történik vele, és megtapasztalhassa, hogy akár egy-egy apró változásnak (pl néhány mély lélegzet) mekkora hatása lehet. Nyitott, felfedező, kíváncsi hozzáállásra biztatja kliensét is, aki ebben a megengedő, elfogadó, légkörben újabb és újabb tapasztalatokat szerezhet önmagával kapcsolatban, melyeket azután akár a hétköznapjaiba is beépíthet.